Segítséééééég!!!!!!!!!!

Na de most komolyan. Viki 3 napja lett 5 hónapos és azóta azt hiszi neki mindent szabad. Van egy rakat játék a keze ügyében mindig, de neki mi kell? A papucsom, az apja papucsa, a laptopkábel, a tv-kábel, a mérleg, az asztal lába, a szék lába. Csomó rágogatni való kis bizbasza van, de ő a szőnyeget nyalogatja. Ez még mind rendben is lenne, mert felveszem és arrébrakom, DE! a pelenkázásos bírkózás már nincsen rendben.
Eddig a pelenkázás a következő képpen zajlott:
Babát pelenkázóasztalra felhelyez, baba angyalian mosolyog, arcocskáit megpuszilgat. Útban lévő ruhadarabokat ráérősen eltávolít, baba angyalian mosolyog és a fölsőjét rágogatja. Piszkos pelenka eltávolít, popsi megtörölget, baba angyalian mosolyog, picit rúgkapál. Popsit bekrémez, tiszta pelust könnyedén becsatol, meztelen talpacskákat meg kispocit megpuszilgat, baba kezeit hajáról lefejti. Korábban eltávolított ruhadarabokba babát gyorsan visszaöltöztet, felemel, megpuszilgat, baba angyalian mosolyog. Az egész művelet 5 perc a puszilgatásokkal együtt.
3 napja a pelenkázás a következő képpen zajlik:
Babát pelenkázóasztalra felhelyez, baba tizedmásodperc alatt a hasára fordul. Babát visszafordít, egy kézzel lefog, másik kézzel útban lévő ruhadarabokat letépked, baba rúgkapál és tekereg. Babát pelenkázóasztal közepére visszahelyez, alkarral lefog, baba visít és tekereg. Piszkos pelenkát nagy nehezen eltávolít és drukkol, hogy ne legyen kakis. Persze kakis. Törlőkendőket csomagolásból egy kézzel eltávolítani képtelenség, mint mikor a WC papírt egy kézzel akarod letépni, az meg csak gördül a tartón és letekeredik 2 méter. Pont ugyanúgy. Káromkodást elnyom, baba visít, hasára fordul, lábánál fogva babát felkap, másik kézzel ruhákat igyekszik a kakis résztől távoltartani. Baba félig levegőben lógva hasára fordul, káromkodást még nagyobb erőfeszítéssel elnyom, seggét (ilyen idegállapotban az már nem popsi) határozott és nagyon gyors mozdulatokkal letörölget, alatta pelenkázóasztalt letörölget, babát elenged, baba hasára fordul, a pelenkázóasztal szélébe kapaszkodik és nyalogatni kezdi a keretét. 'Akkornyalogasdb.meg'-et halkan elmormol, koszos pelenkát koszos törlőkendőkkel egyetemben pelenkaszemetesbe gyömöszöl, nagyon drukkol, hogy baba ne most pisiljen be. Hasonfekvő baba seggét bekrémez, tiszta pelenkát rátesz, babát megfordít, egy kézzel lefog, baba visít és tekereg, és kírúgja maga alól a pelenkát. Elszakad a cérna, babára ráordít, hogy maradjon már veszteg, valahogy az elejét is bekrémezi (baba visít), és még 3 perc birkózás után pelenkát nagy nehezen becsatol. Baba hasára fordul és kúszik a pelenkázóasztal pereme felé, ami veszélyes, mert baba fejnehéz. Babát felkap és előzőleg eltávolított ruhadarabokba való visszaöltöztetés nélkül ÓVATOSAN (erre külön koncentrálni kell) kiságyba tesz 'Akkorpucérmaradszb.meg' kíséretében. Közben szegény megboldogult Bogyókára gondol, akit kismacska korában hasonló idegállapotban kevésbé óvatos mozdulattal helyezett a konyhapadlóra. Gyerekszobát sietősen elhagy 'aqrvaéletbemááá' és nagyon bűntudatos a babára kiabálás miatt, meg azért is, hogy a rosszcsont kismacskához hasonlította, és ellen kellett álljon, hogy kicsit erőteljesebben tegye a kiságyba. A káromkodás miatt is lelkifuris és nagyon reméli, hogy a következő pelenkázás simán fog menni. Az egész művelet 5 helyett 10 percig tart és 45-nek tűnik. 5 perc puffogás és lelkifurizás után gyerekszobába visszamegy, babát ölbevesz, arcocskát megpuszilgat, baba angyalian mosolyog. Újabb 2 perc birkózás árán rendesen visszaöltöztet, játszani nappaliba átvisz.
Könyörgöm akinek van gyereke, hozzászólásban írja meg, hogy ilyenkor mit kell csinálni, mert már semmi ötletem nincsen, az elterelés képpen a kezébe adott játékok rövid úton a padlón végzik. Ficnikben lógnak az idegeim, ahogy Anyukám régi barátnője szokta volt mondani, és nem szeretek lelkifuris lenni. Nem beszélve arról, hogy ha ez így megy tovább, kénytelen leszek egy padlóra terített lepedőn pelenkázni, de onnan még el is tud kúszni. Nagyon reménykedve várom a tanácsaitokat. Lécciléccilécci....

Richmond Park

Szombat reggek kinéztem az ablakon, és megállapítottam, hogy hétágra süt a nap, ami itt, lássuk be, nem olyan nagyon gyakori. Egy kicsit még gyűjtögettem a bátorságomat, közben reggeliztem, pelenkáztam, stb. Majd mikor már elég bátorságom összegyűlt, odalopakodtam a Civilization-ben elmerült férjem mögé, és nagyon mosolygósan, jókedvűen, ámde határozottan azt mondtam: Láttad milyen szépen süt a nap???
Kicsit lefagyott az arca, amiből tudtam, hogy tudja mire gondolok, de azért még reménykedik. Azt válaszolta, hogy 'mhm'.
Mentem még egy kört, aztán jelentőségteljesen kezdtem ránézni. Ő nagyot sóhajtott.
-Éééérteeeed.....?...
-Jah. - mondta ő, és láttam rajta, hogy már nem nagyon reménykedik.
Gyorsan előterjesztettem, hogy el kéne nézni végre abba a Richmond Parkba, merthogy már mióta terveztük, hogy majd megnézzük, és nincs is ennél jobb alkalom. Picit még próbálkozott, hogy dehát hideg van, de nem hagytam magam, hanem csak elkezdtem készülődni, és mikor a gyerek beszíjazva rúgkapált az autósülésben, feladta és ő is összeszedte magát. Kicsit meg is lepődtem, nem túl gyakran van olyan, hogy neki nincs kedve valamihez és mégis beadja a derekát, még kevésbé akkor, ha a dologhoz ki is kell lépni a lakásból.
Mielőtt azt gondolnátok, hogy mekkora barlanglakó a Zuram, el kell, hogy mondjam, hogy ez azért van így, mert ő nem irodában rohad egész nap munka címén, hanem szerencsés, és levegőn van (direkt nem írtam, hogy friss levegőn, mégiscsak Londonban lakunk), meg nincs helyhez kötve mint én jelen pillanatban, hanem a munkája része, hogy mindig úton van. Igen, tudom, irigykedtek. Én is. Na szóval míg nekünk egyszerű halandóknak az a kikapcsolódás, hogy kimozdulunk végre és éri egy kis nap a fejünket, neki az a kikapcsolódás, ha végre alsógatyában lógázhat a számítógép előtt és egyhelyben maradhat.
Szóval rém szerencsésnek éreztem magam, mikor elindultunk, egy felhő nem sok, annyi sem volt az égen. Tényleg hideg volt egy kicsit, de felöltöztünk melegen, és tök hamar oda is értünk a parkba.

Akit érdekel, itt megnézheti mit kell róla tudni, engem annyi érdekelt az egészből, hogy szabadlevegő, nagy zöldterület meg vannak benne szarvasok, hurrá.
Mikor megérkeztünk, sikerült rácsuknom a csomagtartó ajtaját a szegény Gábor fejére, nem elég, hogy tönkretettem a szombati láblógázást egy potenciálisan fárasztó kirándulással. Mindezek ellenére iszonyú jót sétáltunk, és tényleg voltak szarvasok, és végül egészen meleg lett.
Mikor már lépni alig bírtam (addigra kb 4 órát sétálgattunk megállás nélkül, és nagyon nem vagyok edzésben), és a Gábor kimondta azt a rettegett mondatot, hogy 'kezdek éhes lenni'*, már úton voltunk vissza a kocsihoz, de még így is beletelt majd 45 percbe, mire be is ülhettünk. (Most kell elolvasni a csillagozott lábjegyzetet.) Én innentől kezdve nem szólaltam meg csak ha muszáj volt, egészen addig, míg meg nem főztem gyorsan az ebédet, de akkor nagyon megköszöntem a szép kirándulást, és biztosítottam róla a Kedvest, hogy most legalább két hétig nem fogom kiráncigálni a hétvégi láblógázásából. Végülis elég közel lakunk 2 parkhoz is, ha nincs is bennük szarvas, oda bármikor kivihetem a Vikit egy picit. Úgyis egész végig csak azzal volt elfoglalva, hogy a babakocsi belsejét nyalogatta és hiába próbáltam neki megmutatni a szarvasokat, hogy 'nééézd, milyen aranyosak, ott vannak a szarvasok, néééézd Viki! Viki! Viki! Ne a füvet nézd, ott vannak a szarvasok.... ehhh. Akkor oddadlak Apának...'

* Tudniilik ha kimondja, hogy 'kezdek éhes lenni', az azt jelenti, hogy 20 perc múlva már nem fog semmilyen kérdésre normális választ adni, hanem csak mormogásokat, és 40 perc múlva a fejed is leharapja, ha megszólalsz. Ilyenkor (szerinte lendületesen) szerintem agresszívan vezet és káromkodik a töketlenkedő sofőrökre. Ha 60 perc is eltelik, akkor szédülni kezd és jobb a látószögén kívül tartózkodni. Ilyenkor egy fél tehenet is megeszik végül. Minden pasi ilyen?

Kúszik

Azért elképesztő, hogy ez a gyerek milyen gyorsan jön rá dolgokra. Azt már írtam, hogy korához képest elég hamar fordult át, 3 hónaposan. Azóta egyfolytában a hasán akar lenni és alig tölt kis időt háton fekve. Először átfordulás után a nyakát meg a hátát erősítgette, egyre tovább tudta felemelve tartani a fejét és nézelődni. Aztán elkezdett hasonfekve játszani, rágicsálni dolgokat. Mostanra már mintha sose akarna elfáradni a nyaka, szinte akármeddig tudja tartani a fejét és nézelődni. Már azt is sikerült kitapasztalnia, hogyan tudja egy kézen megtartva egyensúlyozni a felsőtestét, és így kicsit kitekeredve felnézni, és nyújtani a kezét utánunk anélkül, hogy a hátára fordulna. Kb két hete elkezdte négykézlábra feltolni magát. Először csak a térdeit húzta be, aztán kezdte a karjait is kiegyenesíteni, szép lassacskán jött bele, de nagyon kitartóan próbálkozott. Hamarosan rájött, hogy hogyan kell a lábával ellökni magát, hogy előrébb haladjon. Persze csomószor az arcán landolt, de mostanra már olyan ügyes, hogy bénázás nélkül oda tud kúszni ahova akar. Mászásnak még ezt nem nevezném, mert a kezeivel nem lépeget, hanem csak ellöki magát a lábával és ráhasal a kezére, viszont már nem esik az arcára, és annyiszor ismételgeti nagy határozottsággal a műveletet, amíg oda nem ér ahova indult. Eddig is elég gyakran kellett visszatenni a játszóplédekre, mert legurulgatott, de most meg egyfolytában lekúszik róluk, 3 percenként pakolgatom vissza. Nincs mese, kezdhetem a napi porszívózást. Rövidtávú kúszóhadművelet itt:



Nyilván még finomításra szorul, de már hatékony :)
Az egészben nem az a nagy szám amúgy, hogy hogyan csinálja, mert gondolom a legtöbb bébi így nyomja, de azt olvasom, hogy kúszni általában 6-10 hónaposan kezdenek, ő meg még csak 8 nap múlva lesz 5 hónapos, hát mi lesz itt? Egy éves korában futhatok utána a parkban, nehogy lesmároljon valami kutyát. Na meg még azt is írják, hogy a kúszás általában kicsivel az egyedül ülés után jön, de szerintem a Viki inkább átugrotta ezt a lépést, mert minek akarjon ülni, mikor haladni is lehet? Mondjuk azért próbálkozik, olyan mintha féloldalas hasizomgyakorlatot csinálna. Ha bele tud kapaszkodni az ujjamba, akkor fel is húzza magát nagy vigyorogva, de nem elégszik meg az ülőpozícióval, ha van hova kitámasztani a lábát, akkor inkább feláll. És esküszöm nem én húzom fel, csak kapaszkodik. Basszus ha így belegondolok, lassan le kell engedni a kiságyat...
Amúgy hangsúlyozom, hogy nem dicsekedni akarok, hogy milyen überfejlett szuperügyes gyerekem van (mondjuk ez igaz, hehe), hanem csak azért írom, mert arra van a blogom, hogy beszámoljak, nameg eléggé meg vagyok lepődve a fejleményeken. Persze kacagni azóta is csak egyszer sikerült neki, biztosan nagyon el van foglalva a helyváltoztatás örömeivel és nem ér rá ilyen apróságokkal vacakolni :)

Bréking nyúz!

Sajtóirodánkba (kanapé) ma (2011 október 6), helyi (londoni) idő szerint 16 óra 30 perckor érkezett a hír, hogy Victoria igenis tud kacagni. A hír hiteles forrásból, magától Victoriától származik, és a következő körülmények között került napvilágra.
A játszóplédek szélén fetrengő csemete nagy erőkkel dolgozott lehetőleg minél nagyobb nyálbuborékfürt gyártásán, amikor rekordméretű nyálcsöppet sikerült kitermelnie a szőnyegre. Ekkor anyája röhögve felemelte, és tájékoztatta a dedet, hogy ilyeneket csak focisták csuláznak és nem illik a nappaliban amúgysem. Meg seholsem. Ekkor a poronty leköpte anyáját is és kacagott (!!!) egyet. Sikkantósat, rendesen. Minden jelen lévő (számszerint két felnőtt) örült ennek a fejleménynek és vele kacagott. Aztán a csöppséget karjaiban tartó felnőtt (a nőnemű, és fent említett gyermek anyukája, gy.k. én) mindent elkövetett továbi kaccantások kipaszírozására, beleértve csikizést, levegőbedobálgatást, táncoltatást, nyakbapuszilgatást, stb, és a várakozásokkal ellentétben majdnem mindegyik a várt eredményre vezetett, nevezetesen, hogy a bébi még többet kacagott.
Rövidhíreinket olvasták.

U.i: navééégre!!!! :D

Játékbolti (rém?)álmodozások

Tegnap délután játékboltban jártunk. Szupermarket méretű boltot tessék elképzelni, nagyjából kor szerint vannak a játékok elrendezve, értelemszerűen a bébirészlegen nézelődtünk. Nem akartunk semmit venni, csak Gábor elvitt megnézni, mert nem olyan régen fedezte fel a helyet. Az a hivatalos álláspontom játékokkal kapcsolatban, hogy nem kell túl sok, mert a fölösleg úgyis csak porosodik, meg Viki még különben is csak összenyálazza őket, a plüss játékok már most olyanok, mintha nem gyerek, hanem legalábbis egy masztiff játszana velük. Ha már játék, akkor meg legyen minimum készségfejlesztő, ami a mostani szinten azt jelenti, hogy csörög-csipog (segít megtanulni, hogy ha csinálsz valamit, annak következménye van), lehet rágicsálni (kisbabáknak a szája a legérzékenyebb, remek vele felfedezni különféle tapintású anyagokat, na meg a növekvő fogacskák miatt fájó ínynek is jól esik) és jó színes (a vizuális ingerek is nagyon fontosak).
Biztos nem gondolkoztam tisztán abban a pillanatban, mert az első, ami eszembe jutott, mikor beléptünk, az az volt, hogy itt biztosan lehet kapni sárga kis GUMIKACSÁT, azokat egyszerűen imádom, feltétlenül kell vennünk gumikacsát, évek óta vágyom rá (ez most ciki????). Itt még csak izgatott voltam, nem tűnt fel semmi fura. Aztán tovább nézelődtünk. Egyszer csak megláttam egy rózsaszín lovacskát, ami állva marad, és elég nehéz, hogy kis totyogó gyerekek rá tudjanak ülni. Majd kiugrottam a bőrömből és amolyan 'léccci-lééééccciiii' hangon, ártatlanul pislogva megkérdeztem a Gábort, hogy UGYE a Vikinek, ha nagyobb lesz, veszünk hintalovat. Ő meg amolyan 'nelegyélgyerekes' hangon azt válaszolta, hogy nem, mert kismotort fogunk neki venni. Kicsit csalódottnak éreztem magam, de nem szóltam semmit, elvégre, hintaló vagy kismotor, még van legalább egy évem, ha nem több, a meggyőzésre. Na meg miért is ne lehetne hintaló meg kismotor is? Így ment ez míg ki nem jöttünk. Nem vettünk semmit két csomag pelenkán meg egy 3 darabos gumikacsaszetten kívül, de vagy két tucat féle játékot megjegyeztünk, hogy ez majd milyen jó, lesz, amikor a Viki ekkora meg akkora lesz már.
Aztán ma reggel fogmosás közben hirtelen rámtört az érzés, hogy itt valami nem stimmel. Először is, nem nagyon tudom letagadni a tényt, hogy a gumikacsák nekem kellettek és nem a Vikinek. Lehet, hogy fogja őket csapkodni egy kicsit a fürdővízben, de ez nem változtat a tényeken. Így is elég nagy az esélye (olyan 100%), hogy ha valaha még az életben lesz időm beülni a kádba egy forró habos fürdőre, a gumikacsák ott fognak lebegni a habokban nagyjából térdmagasságban.
Aztán ott a hintaló/kismotor kérdése. Egészen nyilvánvaló, hogy a hintalóra én vágyom, kis koromban teljesen odavoltam a lovakért, a kismotorra meg a Gábor. Aztán mi az, hogy miért ne lehetne mind a kettő? Hát nem arról volt szó, hogy hivatalos álláspontom szerint nem kell túl sok játék?? Biztosak lehettek benne, hogy meg tudom magyarázni, hogy bentre kell a hintaló, kintre meg a kismotor, mindkettő fejleszti az egyensúlyérzéket, és nagyon jó móka, és nem baj, hogy így is alig férünk el a lakásban, majd csak tesszük őket valahova (igen, igen, tudom mit mondtam a porosodásrol néhány sorral feljebb).
Aztán ott a többi játék, amit nézegettünk, hogy jajj, de cuki, milyen vicces, de tök jó, hogy ilyen sokfelé lehet tekergetni, stb. Próbálok elhessegetni egy képet az agyamból, de nagyon kitartóan próbál beférkőzni a fejembe. Tudniillik egy száz évvel ezelőtti kisgyerek van rajta, aki boldogan játszik két fakockával odabent, kintre meg van egy labdája. Hmm, hmmm.....
Tudom hogy nagyon nagy klisé, hogy mennyire elanyagiasodott a világ, meg miket ránk nem sóznak a játékgyártók, amire semmi szüksége a gyereknek igaziból. De nagyon más dolog 'tudni', mármint, hogy tisztában vagy vele, és szorgalmasan bólogatsz, ha valaki megemlíti, mint magadtól úgy tényleg ráébredni, és átérezni miről is van szó.
Még jó, hogy ilyen jól ráébredtem meg átérzem a helyzetet. Most akkor dobjuk ki a sok csörgő/csipogó/rágható/sokszínű cuccoskát és vegyünk helyettük két fakockát???  És mi lesz a hintaló-kismotor párossal??? Ehhh, azt hiszem inkább beismerem, hogy én is áldozatul estem a játékgyártóknak, és igyekszem nagyjából észben tartani a hivatalos álláspontomat. Különösen játékboltban a sok cukiság között.

Hőemelkedés

Tegnap megint szurit kapott a kis Csücsök, ezúttal hármat, és nagyon nagy volt a sírás. Részéről legalábbis, én már megedződtem (?) és csak kicsit sírtam. Szerencsére legközelebb majd csak egy éves korában kap, szóval mikor kijöttünk a rendelőből, eléggé fellélegeztem, hogy akkor most egy jó időre le van tudva a dolog. Hát úgy néz ki hamar örültem, egész délután tiszta nyűgös volt, nagyon nehezen aludt el, és az éjjeli etetésnél rendesen megijedtem, olyan forró volt a kis teste. Mondták, hogy a szuritól belázasodhat, de mivel az előző kettőnél nem volt ilyesmi, nem nagyon számítottam rá. Hozzá kell tenni, hogy szokatlanul nagy a meleg, és 3-4 fokkal melegebb volt a szobájában mint szokott, ráadásul hosszú ujjúban aludt, szóval valószínűleg túl is volt melegedve egy kicsit.
Na gyorsan átöltöztettem lengébb ruciba, egyúttal pelenkacsere, lázmérés. 37.6. Hát forróbbnak tűnt, meg nem tudtam, hogy most felfele megy-e még a hőmérséklet vagy már ennyi marad. Szóval adtam neki lázcsillapító cuccot. Na ez ilyen rózsaszínű, ragacsos oldat kiskanál-adagolóval. Nem tudom, ki mennyire járatos a dologban, de a kisbabáknak egy ideig van egy reflexük, hogy ha valami a szájukba kerül, kinyújtják a nyelvüket (a szopizáshoz kell ez nekik), ami azt eredményezi, hogy minden nem cici jellegű dolog, jelen esetben az orvosság minden ragadós, élénk rózsaszínű cseppje a nyakukban köt ki. Szóval a két hónapos kortól adható láz- és fájdalomcsillapító oldat gyártóinak üzenem, hogy nem volt jó ötlet az adagolókanál. Nagy nehezen azért sikerült belelapátolni, meg nagyjából letörölgettem, ő meg közben vigyorgott. Gondoltam oké, ha jókedvű, nagy baja nem lehet, mentünk vissza aludni. Mármint mentünk volna, mert ennyi mozgolódás meg tevékenykedés után inkább játsszunk már meg gügyörésszünk és sikongassunk, gondolta a négyhónapos. Szóval kicsit nehézkes volt a hajnal, meg aztán a mai nap többi része, nyűgösködés, sírás meg sok sok stresszelés az én részemről, meg aggodalmaskodás, és önnyugtatgatás, hogy 'csak a szuritól van, nincsen semmi baja. semmi. baja. na. semmi. mééééértbőőőőgakkor??? nyugi. NYUGI. semmi baja'.
Azért mosolyog is meg játszik, csak a szokásosnál picit nyűgösebb én meg idegbetegebb vagyok, esti vendégség lemondva, tudjátok ki fog ilyenkor jókedvűen cseverészni meg órákat főzőcskézni.
Na az előbb megmértem, már csak 37.1, alakul. Nyugi. SEMMIBAJANINCSEN.