Nagyon régen nem írtam, mert nincs rá időm, amikor meg van, akkor inkább pihenek. Az van ugyanis, hogy a Zuram az Olimpián dolgozik heti hat napban (bővebben itt), így aztán szinte az egész napom a Vikivel megy el, ha meg éppen nem vele kell foglalkozni, mert mondjuk alszik, akkor vár a házimunka, főzés, stb. Szal fárasztó, na, nincs már sok másra energiám.
Viszont a minap olyan vicces történt, hogy muszáj elmesélni. Viki szeret dolgokat pakolgatni (nem el- hanem szétpakolni persze), és viszonylag sok időt tölt azzal, hogy a hálószobánkban a fehérneműs fiók tartalmát szétterítse a szőnyegen vagy a bébi piperecuccokat rakosgassa egyik dobozból a másikba. Elég ügyesen szótfogad viszont, tudja, hogy mivel nem szabad játszani, ezért a telefonokat, Kindle-t meg ilyesmit nyugodtan kint szoktam hagyni az éjjeliszekrényen, mert nem nyúl hozzá. Általában nem nyúl hozzá.
Valamelyik nap múlt héten a konyhában vacakoltam valamivel, a Viki meg szokásától eltérően nem rázogatta sikítva a bébikaput, hogy azonnal jöjjek ki onnan, hanem elvolt csendben valamelyik szobában. Kicsit gyanús volt a dolog, de örültem, hogy háttérhiszti nélkül mosogathatok egyszer. Hallottam, hogy vihorászik meg blablázik valamit, szóval lehetett tudni, hogy nincs baja, jól szórakozik, szóval nem aggódtam. Eltelt kb negyed óra, mikor úgy döntöttem, csak megnézem mit csinál már, kezdtem aggódni, hogy zsírkrétát eszik vagy ilyesmi (nincs is itthon zsírkréta).
Mikor beléptem még nem tűnt fel semmi, nem volt összerajzolva a fal, csak csekély mennyiségű alsónadrág hevert a padlón és a gyerekem is mosolygósan álldogállt az éjjeliszekrény mellett. Várjunk csak... mit csinál az éjjeliszekrénynél? Csak nem a telefonomat takargatja a kis tenyerével? Jaj, basszus, mit nyomkodott rajta? Felkapom a telefont, azt írja 'unknown command', kicsit megnyugszom, oké, csak valami összevisszaságot pötyögött. Aztán... Miért van kis telefonkagyló a bal felső sarokban??? Gyorsan vagy ötször egymás után megnyomtam a piros gombot, amíg vissza nem tért a főképernyő és el nem tűnt mindenféle nemkívánatos ikon. Közben kérdezgettem a Vikit, hogy 'mit csináltál, ugye nem hívtál fel senkit, felhívtál valakit??? miért játszol a telefonnal, tudod, hogy nem szabad vele játszani, ejnye ejnye ejnye...' Viki közben boldogan vigyorog rám, én meg gyorsan megnéztem a híváslistát, biztos ami biztos. Hát kiderült, hogy sikerült neki megnyomni az újratárcsázást és felhívta a Mamit!
Gyorsan én is felhívtam, hogy kiderítsem mi történt. Az első csörgésnél felkapta a telefont, kiderült, hogy már vagy 10 perce 'beszélgettek', a Mami azt hitte én is ott vagyok, csak hagyom a Vikit dumálni, mert olyan kis beszédes hangulatban volt. A Viki mondogatta neki, hogy 'szia' meg hogy 'hello' és vihogott egy csomót meg szövegelt a maga is bébinyelvén. Még a Mami viccein is nevetett, meg akkor is, mikor Mami megkérdezte tőle, hogy ott van-e az anyukája... Nagyon jót röhögtünk a Mamival, azóta is mindenkinek elmeséljük a sztorit, a Vikit meg jól leszídtam, nem szabad a telefonnal játszani :)
A kis huncut :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése