Szuri

Most értünk vissza az orvostól, Eperke megkapta az első adag oltását, két szurit a két husi combjába. Felkészülten mentem, tudtam, hogy sírni fog, dehát a szuri már csak ezzel jár, az egészsége érdekében mi az a két kicsi tűszúrás...

Az oltás előtt még volt egy amolyan általános health-check, megmérték a súlyát (5.5 kg, good job!), a fejét (40 cm körbe, nagyot nőtt), megvizsgálták a szemét, reflexeit, csípőizületeit, megnyomkodták a kis hasát, meghallgatták a szívverését. Aztán mondták, hogy mindene tökéletes és kicsit nagyobb mint az átlag korabeli babák. Boldog apuka, anyuka átsétál a nénihez, aki az oltást adta, megkönnyebbülten, hogy akkor minden rendben van, csak ezen kell túlleni és kész is.

Átsétálás közben Eperke elaludt a kezemben, mondom annál jobb, észre se veszi majd a szurit. Ja persze, ahogy azt a Móricka elképzeli. Tű be, szívettépő zokogás, ilyet én még nem hallottam soha, semmi rugdalás csak sírás, temette a kis arcát a karomba és sírt, sírt... nem kellett fél perc én is sírtam, ott a rendelőben, doktor néni elnézően mosolygott.

Hát ez rémes volt.

Csak mert cukiii :))

Az elmúlt két hónap

Amint megszületett a kis bébi (a.k.a kis Pogácsa, kis Útonálló, Bébike, stb), az élet etetés, kakik, pukik, büfik, fürdetés, (nem) alvás és bőgés (mindkettőnk részéről) egyvelegévé alakult. A napok összefolytak (még mindig igaziból), és nagyjából azzal teltek hogy megpróbáltam kitalálni, mit is próbál elmagyarázni a kis poronty. A kezdeti napok bénázásait jól nyomon lehet követni az e-mailekből, amiket anyukámnak küldtem, miután ő hazautazott. Persze a bénázásoknak most sincs vége, a találgatás folytatódik, de lassacskán azért nő az önbizalmam és több alváshoz is jutok.


Itt van néhány 'szemelvény' az e-mailekből, sorry az ékezetek hiánya meg a rémesen hosszú post miatt :)



Kakik és pukik

Elképesztő dolog, hogy egy újdonsült anyuka mennyit képes rugózni ezen a témán. Most akkor megfelelő színe/állaga/mennyisége van a kakinak megfelelő időközönként? Nem túl sárga/barna/zöld/folyós/szilárd/buborékos/stb??? És persze a pelenkázás igazi kihívás. Most azért így többszáz pelenka után kijelenthetem, hogy az azért már legalább flottul megy, de nem volt ez mindig így. (Hozzátenném, hogy Daddy a mai napig egy, azaz 1 darab pelenkát sem cserélt ki, valami parája van az ügyben, de nem hajlandó beszélni róla...) A releváns e-mailezés:


'Megfurdettuk delutan, kicsit benaztunk, a Gabor tartotta, en meg mostam meg vezenyeltem, de vegulis egesz jol sikerult, tetszett neki, csak a torolkozoben kezdett vinnyogni. Aztan este elkezdte a kis szajremegtetos 'pukizni kell segitsetek' sirast, szoval tornaztattuk, razogattuk, forgattuk fel-le, jobbra-balra meg minden. volt is egy-ket nagyobb puki, de csak nem hagyta abba a bogest. Aztan mikor a Gabor tanacstalan arccal visszaadta nekem, akkor latom, hogy at van azva a hatan a ruci. Hat nyakig szaros volt. Meg jo hogy elotte furdott. Neztunk is egymasra ijedten, hogy most mi lesz. Vegul letettem a pelenkazoasztalra, kibontottam a pelust (hat nem volt szep latvany :D), ezen a ponton abbamaradt a boges ('na vegre, mar miota magyarazom, hogy nyakig er a kaka'). Odallitottam a Gabort, hogy fogja a labat, en meg engedtem vizet a mosdokagyloba gyorsan, bele kis furdeto, aztan nagyjabol megtorolgettem, ovatosan levetkoztettem es betuszkoltam a vizbe. Most komolyan nem tulzok az egesz gyerek hata nyakig uszott a kakiban, gondolom ahogy forgattuk meg razogattuk, jol elkentuk a cuccot :D. Na minden esetre sikerult kivakarni belole. '

'Ma is alkotott egyet, nem lehetett elaltatni, latszott rajta hogy valamin nagyon dolgozik. Na mondom, kicserelem a pelenkat, mar biztos csupa pisi. Az is volt. Kinyitottam, elkezdtem megtorolni, na jon egy adag kaka. Vartam meg egy kicsit, jott meg egy. meg meg egy. Gondoltam akkor ennyi, foleg a tegnapi utan, alatettem egy tiszta pelust. Na abba is belekakalt mielott becsukhattam volna...'

'Persze megint nyitott pelusba kakalt, ugy az igazi, de en is dorzsolt vagyok mar, nem folyt le a hatan, es nem ment a ruhajara, mert tudtam hogy egy adag nem adag es kivartam a folytatast. Mikor mar biztos voltam benne, hogy tobb nem lesz, akkor virtuozul a segge ala csusztattam az uj pelust. Gondoltam hadd szellozzon meg egy kicsit, addigis osszehajtogattam a koszosat es begyomoszoltem a pelenkaszemetesbe (5 masodpercers muvelet), visszapillantok a gyerekemre, es latom am, hogy nagy boldogan tapicskol a labaval egy jo adag kakiban a friss pelenka kozepen... Na, nagy nehezen kivakartam a szarbol, ujabb friss pelenka ala, bekremezem, mar epp azon vagyok, hogy becsukjam a pelust, mikor belepisil...  mindezt a legartatlanabb kerekre nyilt csodalkozo szemekkel hajtotta vegre, hat mit tehettem volna, minthogy megpuszilom a pocakjat???'

Fürdés

'Tok jo volt a furdes, meg picit mosolygott is kozben, es nem sirt mikor vizes lett a haja (olyan hosszu mar a haja!!! ossze lehet kocolni :) meg is kellett fesulni a kiskefevel furdes utan) de mondjuk most vegig dumaltam neki nagyon lelkesen (amit eddig nem csinaltam, nagyon kell koncentralnom a megfelelo fogasra, nehogy kicsusszon), es o meg nagyon figyelt, es biztos erezte a hangombol, hogy nem kell megijedni. Olyannyira ellazult, hogy mikor letettem a torolkozovel egyutt a pelenkazo matracra, azon nyomban lelkesen pisilt is egyet. Persze en meg nagy elorelatoan a torolkozo alatt mar ott tartogattam a tiszta rucit, hogy konnyu legyen feloltoztetni. Szoval torolkozo, tiszta ruci mehettek is egyenest mosasba. Ha igy halad a kovetkezo tenyleg a furdovizbe kaki lesz. De hatha nem, kop-kop :))'

(Nem) alvás

'Dolgozunk az alvas dolgon is, hat nem egyszeru azert... tegnap is masfel vagy ket oraba telt mire vegre elaludt teljesen kimerulten jo sok boges utan, a vegen mar alternativ modszerekhez kellett folyamodni, es tropusi esoerdei heves eso zajat jatszottuk neki egy darabig, attol lenyugodott. de fogalmam sincs hogy fogjuk megtanitani, hogy nem ijeszto dolog elaludni... mikor mar kezdene elernyedni es lecsukodik a szeme, felriad. az sem segit, hogy a vegtagjai ide-oda csapkodnak... nem szeretnem hagyni hogy sirjon amig elalszik, mert velemenyem szerint attol maximum azt tanulja meg hogy hiaba bog keservesen, nem segit neki senki es nem azt, hogy jo dolog elaludni... szoval jaaaaaaaaaaajjjjjjj :s dehat ez sem tarthat orokke, majd legfeljebb nem alszom meg par evig... te ezt hogy csinaltad? en szeretek elaludni :)'

'Ez az elalvos dolog marha nehez. ejszaka meg egesz jol megy neki amugy, ha mar elaludt este (tortura) akkor ejjel mar csak enni ebred fel es hamar visszaalszik utana. Csak a nappali alvasokkal van a baj :s Nekem az a legnagyobb problemam, hogy amikor igy bombol, az azert van mert mar tul sok volt neki az inger es faradt. De persze meg akarom nyugtatni, hogy ne legyen neki rossz elaludni. De fogalmam sincs hol van az a pont, amikor mar inkabb beken kene hagyni, mert az emelgetes, paskolgatas meg susssolgatas mar csak inkabb ront a helyzeten, mert ez is csak plusz inger amit fel kell neki dolgozni. A polyazas is teljesen osszezavar. Mindenhol azt irjak, hogy mivel meg nincs kontrollja a vegtagjai felett, azok csak ugy kalimpalnak, foleg mikor faradt, mert akkor mar az idegrendszere ossze-vissza csinalja a dolgokat es meg kevesebb a mozgaskordinacioja (tudod, mikor annyira almos vagy, hogy nekimesz dolgoknak.. velem egyfolytaban ez van). Es a csapkodo vegtagok nem hagyjak elaludni szegenyt, amitol csak meg frusztraltabb lesz. Szoval emiatt mondjak, hogy be kell polyalni, mert akkor nem tud csapkodni, meg a szukos ter arra emlekezteti, mikor a hasamban volt. Ez mind szep es jo, de mikor bepolyalom torka szakadtabol elkezd orditani es probalja kiszabaditani a kezeit. Most az elobb peldaul nem adtam be a derekam, es egy pici ringatas utan leraktam bepolyalva (ordtitott mint a sakal es ficankolt). Mar epp majdnem felvettem megint, mikor csorgott a telefonom es ott kellett hagynom. Mire visszamentem 2 perc mulva, edesen aludt. ez fel oraja volt, es azota is nagyon boldog. De ugyanez volt tegnap is, ketszer mukodott a polya, aztan keso delutan meg este meg mar nem hagyta abba a bombolest. szoval remesen ossze vagyok zavarodva es ez csak rosszabb delutan fele, mikor tok faradt vagyok. de ha mindig alszom amikor o alszik, akkor aztan reggelizni meg e-mailt olvasni meg dolgoknak utananezni sem lenne idom. a fozesrol mar lemondtam...'

Összefoglalva

Tudtam, hogy nehez az elso idoszak, de azt hittem az alvasmegvonas miatt. Pedig nem. Hanem azert, mert ennyire nem akartam meg soha semmit jol csinalni, es ehhez kepest pont ezt nem lehet mindig jol csinalni. Utalom, mikor vegul kenytelen vagyok feladni, hogy megnyugtassam, mert mar en is olyan ideges vagyok, hogy tutira megerzi rajtam. Es nem azert vagyok ideges, mert nem tudok aludni meg a sajat kis dolgaimat csinalni tole, hanem mert azt akarom hogy jo legyen neki, es lathatoan nem az. ordogi kor.

De nem baj, ha nehéz néha, mert...
 
'MOSOLYGOTT!! eves elott nezegettuk egymast, volt kis csucsorites, szemoldok emelgetes, elbambulas, aztan adtam neki sok pici puszit a pofijara, es elmosolyogta magat, olyan kis huncutul, nyitott szajjal, feloldalasan, hogy kis gruberlije lett a szeme alatt. ilyen cukit eletemben nem lattam, nagyon orultunk mindannyian :) azt hittem ehhez meg tul kicsi, de tuti mosoly volt, tudod, amilyen a kacagas lesz, csak hang meg nem jott hozza :))'

'Most aluszik a kis holgyike, szoval elmeselem, hogy probal utanozni :) nagyon eeeediiii :) mikor eppen eber es nincs semmi nyugje akkor szoktunk neki arcokat vagni o meg kis elkerekedett szemekkel koncentral. A multkor a nyelvemet nyujtogattam ra nagy lelkesen, o meg ugy figyelt, hogy teljesen mozdulatlan volt mindene, aztan egyszercsak kis bizonytalanul kinyujtotta a nyelvet egy picit :) szokta amugy is nyujtoigatni, de kifejezetten latszott, hogy ezt most direkt csinalta :) azota mar tobbszor is sikerult neki, nagyon kis ugyes, de ezt eddig is tudtuk :)'

Tegnap a Gabor éppen a pukipózban tartotta, mikor egyszercsak nagy lelkesen felkialtott: utanooz!!! de cukiiiiii!! es osszepuszilgatta a kis pofijat, teljesen meghatodott :) utana jottek a rottyok, dehat ezek utan ki banja, ha a kezebe kakal?? :D :D '

Azúgyvolthogy...

Na szóval az úgy volt, hogy azt mondták írjak blogot. Azok mondták, akik lusták mindig kérdezgetni, hogy mi újság, és inkább mindig készen kapnák a híreket :) Na hát akkor itt van, tessék, remélem tetszeni fog. Előre is szólok, hogy nagyrészt Eperkéről fog szólni (hivatalosan Victoria a neve amúgy, aki nem tudná), szóval aki unja a bébi-történeteket, az kapcsoljon máshova, nem veszem a szívemre :) Akit meg valami konkrétan érdekelne, az kérdezze meg egy hozzászólásban, és akkor írok arról is. Írok én bármiről, csak kérni kell :) Ne legyetek szégyenlősek, én sem leszek az, megígérem :)

Kezdjük akkor az elején, tudniillik, hogy Eperke megszületett 2011 május 20-án, olyan háromnegyed 5 körül délután, aminek az én anyukám rendkívül örült (na persze nem volt ezzel egyedül), mert szegény nagyon szenvedett egész nap. Emlékszem, hogy a szülés közben 2 fájás között néha rápillantottam, és lelkiismeretfurdalásom volt, amiért rávettem, hogy ott legyen velem. Persze előre nem tudhattam, de most már értem, hogy a világon a legvacakabb érzés, ha a gyereked szenved és nem tudsz neki segíteni. De héjhó, jelentem, nem volt az olyan rossz mint amilyennek látszott, és a végeredmény igazán csodálatos, szóval megérte. Aki viszont nagyon meglepett, az a kedves Apuka (a Zuram, Párom, Kedvesem, avagy a Gábor, mikor mi illik éppen a szituációhoz), aki nemhogy hősiesen nem rohant el, hanem békésen tűrte, hogy majdnem eltörtem a kezét, végig bátorított és nagyon nagyon jó volt, hogy ott volt. Az ő verzióját majd megírja ő az ő blogjában, ha végre eljut odáig, hogy megint közzétesz egy bejegyzést.

Na szóval megérkezett Eperke, hivatalos nevén Victoria. Igen, így c-vel meg rövid o-val. Nem felvágásból, hanem mert angol nyelvterületen fog felnőni a szentem, és kinek kell, hogy egyfolytában hozzátegye, mikor bemutatkozik: with a K...
Na rögtön kiderült róla, hogy nagyon kiváncsi, még alig érkezett meg, máris elkezdte szemügyre venni a világot és úgy 1-2 órát rögtön nézelődéssel töltött. Azóta is szeret nézelődni, kb 4 hete már mosolyog is és 2 hete egyre bővíti a szókincsét. Olyanokat mond, hogy: gü (ez a kedvence), glueeee, ingrrro meg hasonlókat. Ebben persze semmi fura nincs úgy amúgy, hanem az fura, hogy én mindezt a világ legeslegcsodálatra méltóbb dolgának tartom, és úgy örülök minden kis röffentésnek (meg pukinak, kakinak, pisinek és hasonlóknak), mintha minden egyes alkalommal megnyerném a lottó ötöst. Most aki nem ismer eléggé, az erre megvonhatja a vállát, és mondhatja, hogy persze, így van ezzel minden anyuka, DE...

Aki eléggé ismer, az tudja, hogy én egészen pár évvel ezelőttig igencsak fintorogtam a kérdésre, hogy mikor lesz gyerek, sőt sokáig hangoztattam, hogy nekem ugyan soha, és úgy is gondoltam. Meg voltam róla győződve, hogy ez nem nekem való: nekem nem hiányzik a kötöttség, a felelősség, a lemondások, ami mind ezzel jár, én nem akarom, hogy az énemet elnyomja az 'anyukaság'. Kizárt dolognak tartottam, hogy megérje olyan sok mindent feladni, azért, hogy egy ilyen kis apró lénynek szenteljem magam. Félreértés ne essék, akkor is tudtam, hogy sokaknak ez minden vágya, de úgy éreztem, egyáltalán nem nekem való. És most nézzenek oda...

Egy csomóan megkérdezték tőlem, milyen érzés anyukának lenni. Nehéz elmagyarázni. Mintha átkapcsolt volna az agyam, a lényem egy másik koordinátarendszerbe (az anyukák biztos tudják, mire gondolok). Sose tudtam volna elképzelni, hogy valami (valaki) ennyire megváltoztathatja a világot, miközben a világ cseppet sem változott. Igen, van egy csomó lemondás, egy csomó felelősség, hihetetlen sok kötöttség és igen, úgy érzem a lényem egy részét fel kellett adnom. Amire nem számítottam az az a mérhetetlen boldogság, amit érzek, ha az a picuri kislány rámmosolyog. Abban a pillanatban jelentéktelenné válik minden, amit negatívumnak lehetne nevezni. Nem aludtam hetek óta? Kit érdekel? Tíz perce még én is bőgtem az idegességtől, kimerültségtől, frusztrációtol, hogy nem tudom, miért sír? Meg se történt, ha most éppen mosolyog. Minden megéri, ha ő mosolyog. Szerencsére sokat mosolyog :))