Most értünk vissza az orvostól, Eperke megkapta az első adag oltását, két szurit a két husi combjába. Felkészülten mentem, tudtam, hogy sírni fog, dehát a szuri már csak ezzel jár, az egészsége érdekében mi az a két kicsi tűszúrás...
Az oltás előtt még volt egy amolyan általános health-check, megmérték a súlyát (5.5 kg, good job!), a fejét (40 cm körbe, nagyot nőtt), megvizsgálták a szemét, reflexeit, csípőizületeit, megnyomkodták a kis hasát, meghallgatták a szívverését. Aztán mondták, hogy mindene tökéletes és kicsit nagyobb mint az átlag korabeli babák. Boldog apuka, anyuka átsétál a nénihez, aki az oltást adta, megkönnyebbülten, hogy akkor minden rendben van, csak ezen kell túlleni és kész is.
Átsétálás közben Eperke elaludt a kezemben, mondom annál jobb, észre se veszi majd a szurit. Ja persze, ahogy azt a Móricka elképzeli. Tű be, szívettépő zokogás, ilyet én még nem hallottam soha, semmi rugdalás csak sírás, temette a kis arcát a karomba és sírt, sírt... nem kellett fél perc én is sírtam, ott a rendelőben, doktor néni elnézően mosolygott.
Hát ez rémes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése