Megtáltosodott

Igen, tudom, rossz a dátum....

Sokan reklamáltatok már, hogy régen írtam, és ez így is van. Nagyon nagyon sűrű volt ez a nyár, és bár időt valószínűleg találtam volna egy-két bejegyzésre, idegileg/érzelmileg nem voltam olyan állapotban, hogy billentyűzetet ragadjak. Mikor a nagy stresszes időszaknak vége lett, akkor meg nyaralni mentünk, juhhéééé!!!
Elmondani nem tudom, mennyire szükségünk volt már erre a kis kikapcsolódásra! Utoljára a nászutunkon voltunk nyaralni négy évvel ezelőtt, azóta csak a küzdés (nem egyszerű egy idegen országban nulláról kezdeni), a munka, az otthonteremtés és persze a Viki körül forgott minden. Most persze mondhatnátok, hogy dehát hazalátogattunk egy párszor, az csak kikapcsolódásnak számít, de higgyétek el, nem az. Ha külföldre költözöl és pár napra (vagy hétre) hazalátogatsz, egy perc nyugalomra ne számíts. Naponta legalább egy-két rokonra-ismerősre-barátra lehet számítani, akivel találkozol, akit meglátogatsz. És bár mindig nagyon jó érzés újra látni mindenkit, ilyenkor nem hogy kipihennénk magunkat, hanem csak még fáradtabban jövünk haza. Aztán itt volt ez az olimpiai meló a Gábornak, amin heti hat napban napi 12-14 órát dolgozott, gyakorlatilag csak aludni járt haza, mindez 3 hónapon keresztül. Ő kimerült a munkától, én kimerültem a Vikitől, feltöltődésre, kikapcsolódása esékyünk sem volt. Minden tiszteletem az egyedülálló szülőké, a vége felé már azt hittem, még egy nap egyedül és teljesen megbolondulok. De valahogy kibírtuk mindketten, és a Zuram úgy döntött, hogy keményen megkeresett pénzének egy részét két hét Spanyolországba fekteti. Anyukám is velünk jött, így volt bébiszitterünk, és neki is volt lehetősége unokázni egy kicsit. Most oldalakat tudnék írni, hogy milyen volt a nyaralás, de ez itt Eperkéről szól, úgyhogy ezután a 'röpke' bevezető után rátérek a lényegre :)
Én nem tudom, hogy a sok napsütés vagy a tengeri levegő, vagy mi lehet az oka, de a Viki teljesen megtáltosodott! Először is, hatalmasat nőtt. Igen, két hét alatt észrevehető magasságot. Aztán a haját is elkezdte növeszteni, aminek éppen itt az ideje, mert mindenki azt hiszi, hogy kisfiú. Nem értem, hogy miért, mert szinte mindig rózsaszínben van. Egyszer valaki azt mondta, hogy a 'haircut' (frizura) miatt fiúnak látszik. Közöltem az illetővel, hogy itt frizuráról (hajvágásról, szószerinti fordításban) szó sincs, ennyi haja van és kész. És különben is, mit gondol, rózsaszín kis pólóban járatom a fiamat??? Meg amúgyis tök jó lesz kis színes csatokat tűzögetni a szöszke kis fürtjeibe :)
A haja mellé elkezdett nőni még 3 foga is egy időben, amit eléggé furcsálltam, azt hittem ezek egyenként jönnek.
Ha mindez nem lenne elég, elkezdett szaladni is! Biztos, hogy a sok sok séta megtette a hatását, minden nap több mint egy kilométert gyalogolt. Nagyon belejött, ha szólunk neki, hogy futáááás, azonnal elkezd szaladni.
De a legviccesebb akkor is az volt, hogy megszállottan ismerkedni akart, és folyamatosan előadóművészkedett. Az első napokban észrevette, hogy az emberek mosolyogan rá. Naná, ki ne mosolyogna egy ilyen kis pöttöm, zötykölődve tipegő kis megtestesült huncutságra? Nagyon tetszett neki, hogy így elbűvöli a népeket, ezért aztán MINDENKIRE vigyorogni kezdett. Odament emberekhez a medencék mellett, a tengerparton, a kempingben, a szupermarketben, mindenhol. Nem mindenki mosolygott vissza rá, de aki igen, annak ez lett a veszte, mert a Viki 'ráakaszkodott', vigyorogva bámulta, és röhögött is közben (éles kis rövid kacagása van), meg táncmozdulatokkal igyekezett elbűvölni áldozatát. Egyszer a nagymedence végében szaladgált föl-alá (vagy 50-szer legalább, szegény Gábor alig bírt vele lépést tartani). A medencében a perembe kapaszkodva mindig volt egy csomó ember, beszélgettek meg áztak meg a szokásos. A Viki szaladgálás közben meg-megállt, és felváltva bűvölte a hűsölni vágyókat. Eleinte mindenkinek nagyon tetszett, nevettek rajta, meg dumáltak neki, aztán olyan 5 perc után kiürült a medencének ez a része teljesen, mindenki igyekezett távol maradni. Nem hibáztatom őket, szerintem kevés olyan ember van, aki sokáig bírja, hogy egy idegen gyerek meredten bámulja és várakozóan vigyorogjon rá.
A legnagyobb sikert a kemping szupermarketjében dolgozó két csajnál aratta, akik valahányszor meglátták gügyögtek neki (napjában néha 3-szor, sokat jártunk oda. Jégkrém meg Sangria, tudjátok hogy megy ez), kukucsosat játszottak vele a sorok között, megcsipkedték a kis hasát, aztán mikor már végképp nem bírtak magukkal, kis ajándékokat adtak neki. Így tett szert egy strandlabdára, egy csomó képeslapra meg egyéb kis vacakokra. Nagyon rákapott, hogy ajándékokat kap, és szerintem telepatikusan kommunikálni is tud. Azért gondolom, mert hazafelé az úton összesen kétszer álltunk meg (kocsival voltunk) úgy, hogy be is mentünk egy étterembe vagy üzletbe vagy mik ezek a benzinkutaknál, és mind a két alkalommal elcsábított egy eladócsajt, és addig vigyorgott rájuk, míg tőlük is kapott valami kis promós ajándékot. A kis pimasz!