Bevásároltunk

Van itt olyan, hogy 'mum to mum sale', vagyis olyan vásár, ahol anyukák adják el gyermekük régi, kinőtt ruháit, megunt játékait és egyéb kiegészítőit, mint például etetőszék vagy babakocsi. Azért nagyon jó, mert ebben az országban (legalábbis nekem az a benyomásom) iszonyatosan túlvásárolják magukat az emberek, mindenből van nekik 3 felesleges darab meg egy amit használnak. Meg persze a rokonok és barátok se bírnak magukkal, és rengeteg cuccot adnak ajándékba a babás családoknak. Ez azt jelenti, hogy ezeken a vásárokon gyakorlatilag új állapotú cuccokat lehet venni fillérekért.
Mivel a Zuram nem volt itthon, ezért Vikit is magammal kellett cipelnem vagy lemaradok, és akkor várhatok még egy hónapot a következő vásárig. Szóval úgy döntöttem cipelem magammal a kis hisztimanót, mert kell neki jól bélelt téli cipőcske. Előre felkészültem lélekben, hogy itt balhé lesz, és mivel már voltam egyszer, akkor a Viki nélkül, tudtam, hogy rémesen nagy lesz a tömeg, rengeteg babakocsival, terhes nővel meg tanácstalan, cuccokat cipelő apukával lesz megtömve az egész hely. Úgy is lett.
Két másik csajjal meg az ő babáikkal mentem, akiket a játszóházban ismertem meg (majd legközelebb elmesélem). Az ő gyerekeik 8 és 9 hónaposak és mind a kettő kis tündérke, egy zokszó nélkül csücsülnek szépen a babakocsiban, mosolygósan, integetősen, két kis csomag imádnivalóság. Mielőtt elindultunk átjöttek hozzánk és játszottunk egy kicsit, két kicsi babóca mint a kisangyalaok, miközben Viki összevissza rohangált a lakásban. Mikor elindultunk, a másik két baba gyorsan elaludt a babakocsijában és szépen úgy is maradt, egészen addig míg befejeztük a vásárlást. Mindeközben...
Ott kezdődött, hogy a Viki nem volt hajlandó beülni a babakocsiba, ő mindig nagylányosan sétálni akar, míg jól el nem fárad. Szóval sétált a villamosig, ott ült kedvesen, nagylányosan az ölemben, aztán kiértünk Wimbledonban az utcára, ahol seggre vágta magát, elkezdett bőgni, és egyértelműen jelezte, hogy ő aztán innen egy tapodtat sem. Nagy nehezen belegyömöszöltem a vonagló, visító gyerekemet a kocsiba, és kezdtem rohadtul izgulni, hogy ha már most ezt csinálja, akkor mi lesz, míg bennt vagyunk a tömegben. Hát még több vonaglás, ordítás és hisztérika lett, a végén kénytelen voltam karba venni, és ott elnyugodott, amint megkaparintotta a pénztárcámat. Szóval egyik kezemben a 13 kilós gyerekem, másikkal a babakocsit lavírozom a terhes nők és babakocsiban békésen alvó többi baba között. Sok szerencsét a válogatással... Mivel nem volt szabad kezem, inkább minden eladót megkérdeztem, hogy van-e megfelelő méretű cipője-ruhája a Vikinek, és NEM VOLT! Kb öten mondták azt, hogy az ilyen méretet épp hordja a lányuk, meg hogy pont egyel kisebb cipő van. Na már kezdtem elkeseredni, hogy az egész hiába volt, és a karom is éppen letörőben van, amikor...
És most kell elképzelni azt a pillanatot, amikor a filmekben felcsendül a csilingelős, érzelmes zene, meg ragyogó fényben úszik a kép és közelít, közelít, közelít, lassan, lassan, és lehet tudni, hogy ez itt most szerelem első látásra...
És akkor a Viki rámutat és azt mondja: paciiii!!! És tényleg az volt, szépséges, klasszikus hintaló, pont olyan amilyet mindig is képzeltem neki, és tudhatjátok, hogy mindig képzeltem neki hintalovat, ha olvastátok ezt. Aztán megláttam az árcédulát és nem hittem el, hogy tényleg, pedig tényleg. Ezen kívül alig találtam neki valamit, de nem is érdekel, mert Paci csodálatos :)
Hazahozni jó nehéz volt, visító gyerek kocsiba beszíjaz, helyére hintaló kerül, másik kézzel babakocsit utcán lavíroz. A másodikra két körben tudtunk csak feljönni, jól elfáradtam, de azonnal el is felejtettem a hisztit meg a tömeget meg mindent, mikor a Viki megsimogatta Paci orrát, megütögette a hátát, hogy csücsü, aztán 10 perc alatt, sok kacagás közepette megtanulta hajtani meg egyedül felszállni, leszállni. Az is kiderült, hogy Paci hangot is ad és a farkát is mozgatja :) Úgy örülök, hogy elmentem :))) (a videó azért ilyen vacak minőség, mert lemerült a kamera aksija, és a fényképezővel kellett felvennem, azért a lényeg látszik :))