Fürdés a szabadban

A fürdetés általában véve egy parás dolog újdonsült szülőknek: jajj, mi van ha a víz túl hideg/meleg/mély/sekély, ha beleejtem, ha utálja, ha megfázik, ha kiugrik a kezemből és beüti a fejét/hátát/karját/lábát/stb a kád/mosdókagyló szélébe??? Mi hosszas tépelődés után fürdetés céljára egy amolyan kis gyerektartót vettünk, amit a nagy kádba lehet beállítani, vannak tapadókorongjai, hogy ne csússzon és a gyermek félig fekvő, félig ülő pozícióban helyezendő bele. Azért jó elvileg, mert kisebb helyet foglal mint egy babakád és nem kell három kéz a fürdetéshez, mert csak arra kell figyelni, hogy ne ficánkolja ki magát belőle, de nem kell effektíve tartani. A probléma az vele, hogy még mindig nagy neki, és így nemhogy nem könnyíti meg, hanem megnehezíti az egész procedúrát, nem beszélve arról, hogy a nagy kádat ezer év olyan szintig feltölteni, hogy rendesen ellepje csemeténket. Meg több vizet is kell használni (számla, környezetvédelem és hasonló blablák...). Így aztán Eperke eleddig mosdókagylóban fürdetődött, ami eleinte okés is volt, csakhogy meglehetősen nagyot nőtt már, és szeret rúgkapálni is, szóval a leejtés és beütődés kockázata igencsak megnőtt, ráadásul ficánkolás közben néha a lábujjacskái közé keveredik a dugóra erősített lánc. Innentől csak egy jól irányzott rántás kérdése, hogy az összes víz 3 mp alatt eltűnjön a mosdóból, és ott maradjunk egy ficánkoló, csupahab, csúszós csecsemővel a fél kezünkben, víz nélkül. Ilyenkor persze a csapot nem nyithatjuk meg, mert az túl meleg/hideg lenne (lásd első számú újdonsült szülő para fürdetés témában).

Történt aztán, hogy anyósom valamilyen isteni sugallattól vezérelve beszerzett egy babakádat. Cuki fehér kis babakád, hullámzó kék tapadós csíkokkal az aljában, amik elkapják a bébi fürdetőtől csúszós kis popóját, így nem kell úgy kapaszkodni a gyerekbe, és egészen bele lehet engedni a vízbe, csak a nyakát meg a hátát kell megtámasztani hátul, hogy az arca kinnt maradjon. És kiálló csapoktól meg kemény porcelán szélektől sem kell tartanunk, maga a csoda ez a kis babakád. Eperke imádta, és külön jó volt, hogy a napsütésben pancsizott :))

Ezután már csak a törölközés és öltözés maradt, persze a kezét nem vette volna ki a szájából még a kép kedvéért sem, pedig ilyen elegáns kis rucihoz azért igazán illett volna....