Eperke, az utazó 2.

Mikor eljött az idő a visszaútra, újra telepakoltuk a kocsit és nekiindultunk hajnali 4 körül, Amszterdam felé, hogy meglátogassuk az én Szilvike barátnőmet és az ő Laciját. Viki eddigre betöltötte a három hónapot és egyre többet volt ébren nappal, de az úton most is jókat szunyált. Amíg mozgásban voltunk. Viszont most nem éjjel, hanem nappal utaztunk, és Németországban több dugóba is belekeveredtünk, ahol csak lépésben lehetett haladni, és ilyenkor rendre felébredt. Néha sírdogált egy kicsit, gondolom unatkozott, de volt hogy a csillogó, színes kamionokat nézegette. Igen, a kamionokat, mert azok az ő kis üléséből is jól látszottak és minden ami színes, csillog és mozog, az izgalmas, és csudijó.
A dugóktól eltekintve este fél 9 körül érkeztünk meg. Másnap tettünk egy kis sétát a környéken, a londonihoz nagyon hasonló (már-már otthonosnak tűnő) nagyon vacak, borult, szeles időben. Aztán szombatra egész kisütött a nap, és az egészet Amszerdam belvárosában sétálva töltöttük. Én el voltam bűvölve mindentől, szépek a házak, tiszták az utcák, olyan hangulatos az egész, a sok víz, virágok meg minden. De Eperke is kitett magáért, élvezte a levegőt, aludt, nézelődött, és csak elvétve vinnyogott. Jó volt megpihenni a 3 heti nyüzsgés után egy picit, mielőtt vasárnap aztán hazajöttünk.
A komp két órát késett, mert valakit elkaptak a bevándorlásiak. Persze szemfülesek voltunk, és amint beparkoltunk az autóval, azonnal kiugrottunk és rohantunk helyet foglalni. Sikerült is találni egy eldugott kis sarkot, a gyerekszórakoztató tereptől, lufiktól és zsivalytól jó messze, enyhe félhomályban. És lőőőőőn csend :) Mármint nem volt sírás, Viki végigaludta a komputat, mi meg nyugiban unatkozhattunk.
Aztán a komptól már egy szempillantás alatt hazaértünk, és megnyugodva tapasztaltuk, hogy a lakást nem árasztották el sem a csótányok, sem a víz, nem égették le az időközben meglehetősen közel randalírozó unatkozó tinédzserek, és nem is rabolták ki. Egy szóval minden úgy volt, ahogy hagytuk, visszacsöppent minden a hétköznapok csendes megszokottságába. Azazhogy.... de erről majd legközelebb :)