Tűhegyecske, fogócska és flörtölés

Melyikkel is kezdjem, hmmm, hmmm :)

Az történt, hogy péntek este a Viki megharapott, de nem ám egyszer, hanem vagy ötször, és nem a kezemen, ha értitek mire gondolok. Ok, hogy csak az ínyével, de attól még eléggé fájt. Azt olvastam régebben, hogy akkor csinálják mikor jön a foguk! Úgyhogy másnap reggel jól meg is vizsgáltam, mi a helyzet. Nem volt egyszerű, mert mindig kinyújtogatta a nyelvét és eltakarta a vizsgálandó területet, de végül megláttam! Bizonyám, icipici kis fogcsücsköcske, a jobb alsó egyes, ha jól tudom a terminológiát :) Éppencsak kis tűhegynyi volt, de azóta már kijjebb jött és legalább olyan édi mint amennyire hegyes. Márpedig nagyon nagyon hegyes. Még mindig koncentrálni kell, hogy meglássuk, mert még nagyon pici, de már akkor is fogacska, hurrá, hurrá :)

Aztán még az is történt, hogy kiderült, hogy Viki szeret fogócskázni :D Az úgy volt, hogy egyik nap gondolt egyet, hátatfordított és nagy határozottan átmászott a hálószobánkba. Adok egy percet, hogy nektek is leessen, mekkora nagy szám ez. Azok után, hogy nem tudom magamról levakarni, ha ki akarok menni pisilni, sikít, mintha nyúznák. Hogy van az szerinte, hogy én nem mehetek ki a szobából de ő igen??? Teljesen rendben van, hogy egyedül játszik, ha ő hagy ott engem és nem én őt? Hát hol van ebben az igazságosság? Megmondom én, sehol. Na mindegy, túl teszem magam rajta valahogy :D Szóval az volt, hogy fogta magát és átmászott a hálószob......
.

.

.

....ába (bocs, közben meg kellett reguláznom, mert úgy döntött, hogy rendet rak a gyöngyeim között), és ott elkezdte kipakolni a cipőimet a ruhásszekrényből. Egy ideig hagytam ott vacakolni, de aztán csak visszahoztam a nappaliba, hogy rajta tarthassam a szemem. Persze gondolhatjátok, hogy amilyen kis akaratos és elszánt, nem kellett neki sok idő és megint visszament. Azt hiszem harmadszorra vagy negyedszerre indult el megint, mikor úgy döntöttem, akkor játszom én is, és elindultam utána négykézláb, nagyokat trappolva, és mondtam neki, hogy 'FUTÁÁÁÁS, mert elkaplak!!!' És ő futott! Ok, gyorsabban mászott. És közben úgy kacagott, hogy azt hittem megzabálom ott helyben. Sose gondoltam volna, hogy egy 8 hónapos kisördög megérti a fogócska lényegét, mármint hogy menekülni kell és ez vicces. És tessék. Kergettem is vagy egy fél órát négykézláb, és jókat vihorásztunk közben. Másnapra jókora kék folt lett a bal térdemen a sok pici kék folt mellett, amik akkor keletkeztek mikor jó erősen belemarkolt a bőrömbe. I bruise like a peach, haha. (Most fordítsátok le magatoknak, én már eleget segítettem.)

Olyan két hete meg megint voltunk méreckedni. Azért nem meséltem róla, mert... Majd mindjárt elmesélem, hogy miért nem, előbb elmondom mi volt. Szóval elmentünk, felöltöztettem csinosan, rózsaszín kis harisnyába meg cuki kis farmerruhácskába. Negyed órával nyitás előtt érkeztünk meg, gondoltam legalább hamar sorra kerülünk. Hát nem. Így is csak 12.-ek voltunk a sorban, úgyhogy letelepedtem vele a sarokba, ami tele volt játékokkal, meg két kb vele egykorú babával és az anyukájukkal. Az egyik kisfiú volt, a másik kislány. A kisfiú mamája nagyon ismerősnek tűnt, és aztán kiderült, hogy a babát Zachary-nek hívják, úgyhogy gyanítom, hogy ugyanazok lehettek, akiket egyszer említettem, a kisfiú szeretett úszás közben sokat kacagni, én meg féltékeny voltam, mert a Viki akkor még nem nevetett. Nem kérdeztem meg, hogy ők-e azok, nem hiszem, hogy a csaj emlékezett volna. Na szóval amint letettem Vikit Zachary-val szemben, hatalmasat vigyorgott a kissrácra és onnatól kezdve folyamatosan flörtölt vele. Zachary nem volt olyan jó hangulatban, valószínűleg álmos volt, minden esetre teljesen figyelmen kívül hagyta Viki baba közeledését és inkább sétálni akart. Az anyukája megfogta a két kezét és ő meg fel-le sétálgatott. Egyszer megálltak Viki előtt, ő egy percet sem habozott, hanem elkapta a kissrác nadrágját az egyik kezével, a pulcsiját a másikkal és felhúzta magát. Nagyon röhögtünk mi anyukák, tök vicces volt, az egyik gyerek égbe emelt karokkal tűrte, hogy a másik a ruhájába kapaszkodva 3 centiről vizsgálgatja az arcát. Pont egy magasak voltak, romantikus kis bébipárocska, bíztattuk is őket, hogy jöhet a puszi :D Puszi végül nem lett, és sajna Zacharyé volt az 1-es sorszám, szóval hamar elmentek.

Míg vártunk Viki megtalálta a könyvespolcot és nagy boldogan lepakolta a tartalmát a földre. Amelyik könyvet nem rugdosta be a polc alá, azt rongyosra rágogatta. Nekem annyira tetszett, ahogy örült a többi babának, hogy úgy döntöttem, el fogom vinni hétfőnként a korabelieknek tartott 45 perces kis játszóházba, ahol gyerekdalokat énekelnek, meg ilyenek. A játszóház hétfőnként van, de a méreckedés utáni első hétfőn nem tudtunk menni, mert vártam a bevásárlás házhozszállítását (online rendelek újabban, nagyon praktikus), de elhatároztam hogy következő hétfőn (tegnap) elmegyünk. Persze nem sikerült. A játszóház 2-kor kezdődik. Viki ebben az időben aludni szokott. Fél kettőkor kellett volna elindulni, de már 1-kor olyan iszonyatos nyűgös volt, hogy inkább leraktam aludni. Az volt a tervem, hogy majd a méreckedős flörtölőset elmesélem a játszóházban tapasztaltakkal együtt, de fogalmam sincs mikor tudunk végre eljutni, szóval inkább leírtam most.

Na remélem Hugi elégedett vagy a bejegyzésem hosszúságával, és nemsokára megint fogok írni, mert még nem meséltem róla, hogy itt volt Bogi, meg hogy Lauráék hazajöttek Ausztráliából. Meg a nagy dilemmámról sem meséltem még, aminek nem annyira van sok köze a Vikihez, de azért ha érdekel, megírom :) Sok puszi mindenkinek!