A 'karrierem' meg én

Na ígértem már két hete, hogy elmesélem a dilemmámat, és most van ihlet, kiváncsi vagyok, mit gondoltok.
Az ugye az alapszitu, hogy már 9 hónapja itthon lógatom a lábamat munka helyett (na jó, ez nem igaz, mert a gyereknevelés a legkeményebb meló, amit valaha csináltam), és most jött el az az idő, hogy vissza kell menni dolgozni, mert egy kanyit sem kapok mostantól. Ne menjünk bele, hogy hogyan működik itt a briteknél a szülési szabi meg a pénz, a lényeg annyi, hogy eddig volt egész normálisan, most meg már nincsen. Na nem mintha csak a pénzen múlna, mert nem tudom elképzelni úgy az életem, hogy ne dolgozzak semmit, még ha anyagilag meg is engedhetnénk magunknak (nem engedhetjük meg), én akkor sem szeretnék kizárólag anyuka és háziasszony lenni. Mindenkinek más működik, nekem kell saját kis munka, meg a saját kis megkeresett pénzem, hogy jól érezzem magam a bőrömben, ennyi.
És akkor itt jön a dilemma, hogy mit is csináljak, ugyanis az eddigi helyemet (leegyszerűsítem: ügyfélszolgálat) nem nagyon szeretem, meg messze is van, szóval ha oda vissza akarnék menni, akkor Viki bébit valakire rá kéne bízni. Mivel sehol egy rokon 1800 km-en belül, ezért kénytelenek lennénk bölcsibe adni, amivel két probléma van. Az egyik, hogy nem szeretnénk idegenekre bízni, főleg nem britekre, ezek nagyon fura népek*, a másik meg, hogy olyan iszonyatosan drága, hogy gyakorlatilag az egész fizum rámenne. Annak meg mi értelme van, hogy havi kb £200-ért (eszedbe se jusson átszámolni Forintra, teljesen más koordináta rendszer, ennyi pénzzel itt nem sokra jutsz) napi kb 10 órát távol töltsek tőle.
Maradnak a következő variációk: 1. Délutánonként elmegyek takarítani, mikor már hazajött a Zuram. Nekem ezzel az a gondom, hogy ez nem hivatalos bevétel lenne, és ha el akarunk költözni (márpedig nagyon jó lenne egy picivel több hely meg egy pici kertecske a pici babának), akkor nem látszana sehol, hogy meg tudjuk engedni magunknak a bérleti díjat, ergo nem adnák nekünk oda a lakást/házat. A takarítás részével amúgy nincs problémám, nem mondom, hogy hűű de élvezném, de a munka az munka és kész.
2. Fordítás. Na ez tök jó lenne, még fordítói végzettségem is van meg minden, amim nincs az szakmai tapasztalat. Hiába tudom én, hogy jó vagyok ebben, ha senki nem tudja nekem igazolni. Jól is fizetne, viszonylag még szeretem is, tettem is lépéseket az ügy érdekében, viszont úgy tűnik, hogy az kéne hozzá, hogy valami csoda folytán rámtaláljon egy munka, aztán onnan már el lehetne indulni, lenne referenciám. Várom a csodát.
2. Vállalok részmunkaidős melót délutánra, mikor már hazajött a Zuram. Ezzel az a gond, hogy az ilyesmi általában adatrögzítés vagy hasonló és rosszabbul fizet mint a takarítás. Ugyan hivatalos, de semmi időm nem lenne mellette azt csinálni, amit viszont tényleg szeretnék.
3. Amit tényleg szeretnék., ámde megvalósítása bajos, az meg a sminkelés. Nem vagyok kétbalkezes, jól megy, de be kéne iratkozni egy tanfolyamra, elvégezni és őőőőőőrült sokat gyakorolni. Találtam megfelelő tanfolyamot (ami nem drága, de jelen pillanatban nem tudom kifizetni), meg az összes fellelhető barátnőt kisminkeltem (van akit többször is), feladtam hirdetést, hogy INGYEN sminelek (a gyakorlat miatt), de úgy néz ki ezt maximum részmunkaidős elfoglaltságban, hétvégén tudnám csinálni, és hogy pénz mikor lesz belőle az igencsak kérdéses. Viszont drukkoljatok, mert jelentkeztem egy szabadúszó írói pozícióra a kedvenc sminkes weboldalamhoz (www.makeupgeek.com) és bejutottam a második fordulós interjúra (tesztcikket kell írni), és naaaagyon szeretném, ha megkapnám.
Itt tartunk, minden nap ezen stresszelek. Elnézést azoktól, akik Eperke Legújabb Kalandjait szerették volna inkább olvasni, de nagyon kikívánkozott.


*Persze beugrik a Gyalog Galopp vonatkozó része, miszerint ''Hülye angolooook, angol hülyééééék!!!'' :D