Játszótér

Végre jó az idő, süt a nap, meleg van, csiripelnek a madarak meg minden. Pénteken ráadásul korábban ért haza a Gábor, rögtön mondtam is, hogy ugye kimegyünk a parkba piknikezni. (Most biztos nagyon meglepődtetek :D). Persze mondta, hogy szó sem lehet róla, én mehetek ha akarok, de neki tönkrement a dolgozós farmerja és vennie kell másikat. Na kicsit elszontyolodtam, tettem-vettem, egyszercsak megszólal a Zuram, aszongya (és idézem) 'na jó'. Rögtön felvidultam, gyorsan felöltöztettem a Vikit meg magamat is, körülnéztem, hogy hol a pikniktakaró, de nem találtam, gondoltam biztos a kocsiban van, kb ott láttam utoljára úgy fél évvel ezelőtt.
Kerestük a pikniktakarót a kocsiban, sehol semmi. Mindegy, akkor csak sétáljunk, majd leülünk a fűbe vagy mittudomén. (Hát már sose lesz rendes piknik???) El is indultunk, mint mondtam szépen sütött a nap, simán rövidujjús jó meleg volt, csiripeltek a madarak is. Mendegélünk a parkban, egyszercsak útonállókba ütköztünk. Tudniillik egy csomó kacsa álldogállt az úton és érdeklődve figyelték, vajon van-e nálunk valami ehető. Persze nem volt, viszont úgy tűnt, Vikinek tetszettek a kacsák, nézegette őket, meg vigyorgott rájuk. Így aztán útonálltunk mi is a kacsákkal egy darabig, amíg a gyermek el nem kezdett unottan ficánkolni és a cipőtalpát nyalogatni.
Félúton a kis parkban van egy játszótér, és mikor megláttam, olyan rajzfilmesen kigyulladt a fejem felett a villanykörte, hogy hát persze, menjünk a játszótérre. Ott lehet padon ülni fű helyett ha már nincs meg a pikniktakaró és még játékok is vannak, amiket Viki jól meg tud nézegetni. Nyilván sziklamászni még nem fog, de van ott csomó más is, nem csak szikla.
Hétköznap lévén csak pár gyerek lézengett a játszótéren, és mind Vikinél idősebb, rohangáltak, ordibáltak, sikítoztak, ahogy azt illik. Fogtuk a gyermeket és leállítottuk a speciális burkolatra. Ez ilyen színes, a betonnál jóval puhább valami izé, mert itt mindenki nagyon figyel, hogy meglegyen a 'health and safety' (ez megérne egy külön bejegyzést amúgy...). Viki el is indult, járkált velünk körbe-körbe, közben sikkantgatott meg berregett, és boldogan mosolygott a két pici fogával, míg a golyó kis kopaszka fejét sütötte a nap. (Mondtam már, hogy nagyon szeretem az ilyen idilli kis jeleneteket?)
Kipróbáltuk a csúszdát (nyugi, fogtam csúszás közben nehogy eldőljön), meg a padlóba épített ugrálóterepet (nem ugráltunk, csak rugóztunk rajta, fő az óvatosság), de legnagyobb sikere a rugóra szerelt hintalószerűségnek volt. Persze vadul videóztunk, úgyhogy akit érdekel, itt egy kis válogatás lejjebb (remélem értékelitek remek videószerkesztői képességeimet, muhaaahhhhhaaaaa :D)
Egy másik játszótéri történetet pedig itt olvashattok a Gábor billentyűzetéből :) Sok oldala van annak, ha gyereket nevelünk :)