Zokniháború

Valamiért Viki az utóbbi időben nem szereti, ha zokni van rajta. A zoknibalhé ott kezdődött, hogy még régebben az etetés közbeni ugrabugra és birkózás részeként a kaja után rögtön a szájába tömte a nagylábujját. Zoknistul persze, tiszta bébiétel lett minden. Ezért elővigyázatosságból etetés előtt mindig levettem a zokniját. Nem tudom, ez hozzájárult-e a mostanra kialakult helyzethez vagy sem, de itt bizony zokniháború dúl.
Rendszeresen előfordul, hogy reggel, mikor bemegyek hozzá, fél zokniban ácsorog a kiságyban és büszkén vigyorog, hogy sikerült a förtelmes ruhadarabot eltávolítania. Persze szólok neki, hogy a zokni arra van, hogy ne fázzon meg a lábunk, nem lehet csak úgy elhajítani, és miközben magyarázom, hogy ejnyebejnye, visszaadom rá a zoknit. 5 perc múlva persze már megint nincs rajta, egész nap zokni le-zokni fel a játék. Nagyon találékony a kis ördög, van, hogy eldugja a zoknit, itt kell keresgetnem négykézláb meg hasoncsúszva.
Ha tetten érem miközben a zokniját tépkedi le a lábáról és megpróbálom elvenni tőle, hogy visszaadjam rá, foggal (kettő van neki)-körömmel védelmezi a vacak kis zoknit és sietősen a szájába gyömöszöli, hogy majd ott biztonságban lesz tőlem, meg amúgy is, jól elázik nyállal, úgy már csak nem fogom visszaadni rá.
Persze, igen, próbáltam zokni helyett harisnyát, de az egy kész rémálom mikor pelenkázásra kerül a sor. Mire azt lecibálom róla, a végére is érünk a türelmi időnek, amíg hajlandó rendesen a hátán feküdni (1.18 perc), és próbálj csak meg egy erőszakosan hasra fordulni akaró, teljes erőből elkúszáson dolgozó, kalimpáló kis hurrikánt higiénikusan kivakarni a kakiból. Sok sikert...
Piac kutatást kéne végeznem, hogy vajon minden kis kölöknek van-e olyan szakasza mikor mindent elkövetnek, hogy boldog, zoknitlan életet folytassanak, mert ha igen, akkor van itt egy piaci rés, fel kéne találnom valami zoknifogó szerkezetet vagy patenttal nyitható, lehúzásmentes harisnyát.
Persze az apja csak röhög az egészen, mert aszongya 'nézd már csak a fél lábán van zokni, tisztára, mint a profi táncosok, hahahahaaaa'. Hát igen. Mit is mondhatnék? :)