Fittesedem

Viki nagyon érdeklődő kislány, mindent meg akar nézni (értsd megcsócsálni) és hajlandó ezért nagy távolságokat is megtenni. Ha láttátok a kúszós videót róla, tudjátok, hogy már halad. Hát a videó óta eltelt időben jelentősen továbbfejlesztette a módszerét, nemhogy nem esik picit sem az arcára, hanem felváltva használja a kis kezeit, a lábával is rásegít és mindezt meglehetősen gyorsan csinálja. Az eredmény nagyon hatékony és MEGLEPŐEN gyors kommandós kúszás (bár már próbálkozik a négykézlábazással is).
Az előző pelenkázós bejegyzésben említettem, hogy a játékaival szemben előnyben részesít minden mást, de különösen szereti a papucsokat, asztallábakat, széklábakat és a kedvence a kábelek. Kábelből nálunk nincs hiány, egyik sarokban a számítógépnél, másik sarokban a telefon és laptop kábelei, a harmadikban meg a tévéhez tartozók. A negyedikben csak azért nincs kábel, mert ott a nappali ajtaja van.
Azon kívül, hogy Viki nagyon érdeklődő, rendkívül határozott is (ha neki a kábel kell, akkor nem lehet leszerelni csörgővel) és nagyon kitartó (ha háromszor rakom vissza a plédjeire, akkor negyedszerre is visszamegy) és ha nem kapja meg amit akar, akkor frusztrált lesz. A fentieket összeadva a napjaim képzelhetitek hogyan telnek. Ha nem elég jó a képzelőerőtök akkor elmesélem.

Szóval Vikit kihozom reggel a nappaliba játszani. Kis felfedezőnk picit elszórakozik a neonzöld plüsszebrával, aztán észreveszi a tévékábelt. Elindul és 5 másodperc alatt oda is ér. Ha én épp a konyhában vagyok és nem veszem észre, akkor boldogan cibálgatni és csócsálgatni kezdi a kábelt. Persze egyszer már lerántotta a jelerősséget felturbózó antennaszerűséget (jegyzet a férjemnek: bocs Szívem, nem tudom hogy hívják és pontosan mire való :s). Még jó, hogy nem a fejére esett. Odaszaladok és visszateszem a plédekre HÁTTAL a kábeleknek, hogy még véletlenül se, és a kezébe adok egy játékot. Megnézi a játékot aztán eldobja, megfordul és 5 másodperc múlva a kábeleket csócsálja. Ez így megy egy darabig, odamegy, visszateszem, ismételgetjük, néha céltárgyat vált, de értitek a lényeget. Egy idő után elege lesz, hogy nem hagyom érvényesülni, és felidegesedik, akkor kezdődik a nyűglődés. Nem sír hanem hőzik. Hőő höö hőőő HŐŐŐŐŐŐŐŐŐ grrrr hőőő.... Namost szerintem én elég türelmes vagyok, abban az esetben, ha valakinek valami nem megy vagy baja van, ilyesmi, de a nyűglődést meg hisztit, na azt nem bírom. Így aztán a hőzés meglehetősen hamar az idegeimre kezd menni és mire kora délután a Zuram hazaér, nekem már tikkel a szemem és rém boldogan adom a gyereket a kezébe, hogy szórakoztassák egymást egy kicsit, én meg elhúzok olvasni vagy tévézek vagy főzök vagy valami, hogy kipihenjem a napot. és nem csak az idegi részét.
Biztonsági intézkedéseim közé tartozik, hogy az összes kábelt elbarikádoztam székekkel, meg azzal amit találtam (pókerszettet is bevetettem), nagyjából működik a dolog, bár néha sikerül neki kicselezni és megkerüli valahogy az akadályokat. Na szóval a kábeleket nagyjából megoldottam, legalább nem tud semmit a fejére rántani, viszont a bútorlábak és papucsok most sincsenek biztonságban. Én meg pattogok mint egy gumilabda (lábizom), emelgetem (karizom) és magyarázom neki, hogy NEM SZABAD (de minek?).
Általánosságban elmondható, hogy a sok urálgatástól fittesedem, de a múltkor it dawned on me*, hogy nemsokára járni fog, aztán szaladni, és én messze nem vagyok olyan formában, hogy lépést tartsak a kis Hurrikánnal (ez a legújabb beceneve, gondolom értitek). Ezért aztán beszreztem néhány DVD-t 10 perces tornákkal, mert arra azért minden nap van időm, és belevetettem magam a fittesedésbe. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon mazsola vagyok, de reményeim szerint nem lesz ez így sokáig, drukkoljatok, hogy megfelelő formába sikerüljön hozni magam, mire szaladni kezd :) Amilyen ütemben haladunk nincs túl sok időm...

* ne haragudjatok, de ennél jobb kifejezést nem tudok erre, nagyjából annyit tesz, hogy ráébredtem, de igaziból inkább azt hogy a körülmények ráébresztettek. Sok mindenkitől hallom azt a véleményt, hogy a magyar nyelv mennyire csodálatos (nem ellenkezem) és mindenre van benne szó, meg hogy mennyire sznob meg ciki mikor valaki 'elfelejti' az anyanyelvét mikor külföldre költözik és angol kifejezéseket kezd használni. Mindenkinek a véleményét tiszteletben tartom, az enyém az, hogy olyan nincs, hogy egy nyelvben mindenre van szó, igenis van rengeteg olyan dolog, amire az angolban van, a magyarban meg nincs és fordítva. És az is elkerülhetetlen szerintem, hogy ha idegennyelvű országban élsz és nap mint nap idegen nyelvet használsz, hogy felfedezz és megszeress néhány ilyen kifejezést. Ehhez még hozzáadódik, hogy ha egy adott szituációban csak az idegen nyelvet használod (pl. melóban), akkor arról a bizonyos dologról iszonyú nehéz lesz magyarul beszélni, egyszerűen azért, mert a dologhoz (pl. munkához) társított fogalmaknak számodra idegen nyelvű neve van, még akkor is ha amúgy lenne magyar megfelelő. Na ennyit a nyelvészeti elmélkedős kitérőről :D