Méreckedni voltunk ma délután, ami azért jó, mert a Húgom reklamálta, hogy nem írok elég gyakran, ez viszont most ellátott egy kis mesélnivalóval.
Az úgy volt, hogy kihagytam reggel a tornát (igen, még mindig nyomom a napi 10 percet, tudom, hogy le vagytok nyűgözve, szerintem is hős vagyok :), de helyette sétáltam 25 percet a Children's Centre-be meg ugyanennyit vissza, ami összesen 50 perc, szóval szerintem jó 10 perc torna helyett, meg babakocsit is toltam közben, szóval pláne.
Eddig nem ebbe a Centre-be jártunk méreckedni, hanem egy másikba, de gondoltam egyet, és ma ide mentünk, mert ez közelebb van. A régi 30 perc séta... Na mindegy, odaértünk, reménykedtem, hogy itt nem lesznek olyan sokan mint a másik helyen, de persze voltak, szóval kb 50 percet kellett várni, pedig nyitásra ott voltunk. Ismeritek a Vikit, hogy mekkora kis hurrikán, nem bír egy helyben maradni, de itt nem volt a várószobában olyan sok játék meg szőnyeg sem, úgyhogy az összes gyerek az anyja ölében ejtőzve várakozott. Néha köhhentettek egyet a bébik, ásítottak, kinyújtották a nyelvüket. Viki 'enyhe' kontrasztot képezve egyfolytában fészkelődött, a szomszéd anyuka ölében csücsülő csemete után nyújtózkodott és a táskám pántját rágcsálgatta, hasra akart fordulni még az ölemben is. Egy idő után beadtam a derekam és leraktam, gondoltam had menjen, kosz ide vagy oda, majd törlőkendővel megpucolom a kis mancsait. Amint földet ért, lesmárolta a padlót*... Na erre nem számítottam, több anyuka kevéssé sem diszkréten felröhögött, én meg gyorsan felkaptam a kis rakoncátlant. Valahogy kihúzta az 50 percet, míg végre bemehettünk a mérőszobába.
Mielőtt a mérésre rátérnék, csak annyit, hogy tőlem meglepő módon ismerkedtem (wow!), összetalálkoztam egy kedves magyar lánnyal aki a miniatűr-cukiság 4 hetes babáját hozta mázsálni, majd megyünk együtt parkba sétálni.
Na szóval mentünk a mérőszobába. Méréshez a gyermeket pucérra kell vetkőztetni, pelenkát is levenni meg mindent, aztán ráfektetni a mérlegre, majd új pelenka, visszaöltöztetni és kész. A pelenkázós bejegyzésemből következtetve gondolhatjátok, hogy ez nem ment ilyen egyszerűen.
A vetkőztetéshez van egy kis emelvény, pelenkázómatraccal meg egy ilyen higiéniai papírkendővel leterítve. A papírkendőt 2 másodperc alatt kinyírta, hasra fordult és még fordultában a szájába tömte és letépte a csücskét, az egészet rommágyűrte, szóval inkább kiszedtem alóla és a cafatokat átnyújtottam a türelmesen várakozó néninek. Aztán nekiláttam a kis ficánkoló-rugdalózó mindenségit levetkőztetni, ami eltartott kb 5 percig és a türelmesen várakozó néninek is be kellett segíteni, nehogy a Viki leugorjon a kis emelvényről. Aztán áttettem a mérlegre, azon is megfordult, meg kikapaszkodott a szélére, a mérleg kijelzője nem mutatott 1 másodpercig sem azonos értéket az ugrándozás miatt, szerintem a türelmesen várakozó néni csak kímélni akarta a mérleget és ezért inkább megsaccolt egy 6.95 kg-t. Na mérlegről le, kezdődött a pelenkázós bírkózás, aztán az öltöztetős bírkózás, miközben a néni felírt egy receptet popsikiütésre (nem akar elmúlni a rohadék, én a minikakikat gyanusítom, de ez egy másik, nem túl gusztusos történet)és azt hajtogatta, hogy 'wow, what an advanced baby' meg 'she is veeeery advanced'**. Én meg zavartan vihogtam, hogy 'igen, igen, nagyon rémségesen advanced' és marhára igyekeztem nem bénázósnak látszani. Kevéske sikerrel azt hiszem. Nagy nehezen kitántorogtam a mérőszobából a hónom alatt a rúgkapáló gyerekemmel, persze amint beraktam a babakocsiba bömbölni kezdett és nem is hagyta abba egészen addig, míg 2 percnyire otthonról elaludt... Legjobbkor :D
* Valószínűleg azért nyalta meg, mert ilyen színes csillogós linóleum szerű bigyó volt a padló, és mindent a szájába vesz ami színes vagy csillogós. A színes ÉS csillogós dolgok meg.. Hát az ellenállhatatlan.
** milyen jól fejlett/előrehaladott baba
:D
VálaszTörlés